Farmerszoknyából kötény- The denim skirt apron

Kötényt kezdtem varrni néhány hete. De valahogy nem volt időm befejezni. Aztán amikor végre- valahára nekiálltam az utolsó simításoknak, jött egy hatalmas felhőszakadás, ami átmosta az udvart, kertet és a garázst. Végül elöntötte a szuterént. Ezzel igen sok munkát adott a tűzoltóknak a szivattyúzással, nekem meg a romok eltakarításával. 
Muszáj volt tehát abbahagyni a varrogatást. De ahogy már csak lenni szokott, ha valamit nem tehetsz meg egy sokkal fontosabb elfoglaltság miatt, az előző dolog nagyon- nagyon- nagyon fontossá válik. Vizsgaidőszakban is égető szükségét éreztem a takarításnak, selejtezésnek. Ez aztán valahogy elpárolgott amint véget ért a vizsgaidőszak.
Hát a kötény varrása is nagyon- nagyon- nagyon fontos lett. Na nem mintha nem lenne egy tucat más kötényem. De azok nem az igaziak. És mivel állandóan sütök- főzök... 
Most, hogy csillog- villog a szuterén, minden felesleges és kevésbé felesleges, ám évek óta őrizgetett kincs elúszott, leülhettem varrni. Na, lássuk azt a kötényt... Már csak azért is be fogom még ma fejezni,  mert már nem férek el a félre tolt varrógéptől, kellékektől és rongyoktól. Ez mind itt terpeszkedik az étkezőasztalon.

A laptoppal is csak szorongok az asztal sarkán. Még szerencse, hogy remek az idő és a kertben eszünk.
Szóval a kötény.
Ezt szoknyából varrtam. Igazából nem köténynek, hanem táskának szántam. A táska végül is másból készült el. Na jó, nem készült el... csak félig... 

Elég furcsán festhetett a szoknya fénykorában. Hátul (képen) hosszabb mint elöl, és rakott. 
Először elöl hosszában kettévágtam és a cipzár részt kivágtam. 

Kivágtam a zsebek bélését.

Nem csak azért, hogy ne legyen feleslegesen vastag, hanem, mert a szoknya eleje került hátra, ezért a zsebek hátrafelé néznek. 

Így viszont nem lehet használni. Akkor meg minek?

Majd a zseb szegélyét letűztem. Ehhez kerestem pont olyan gyönyörű rózsaszín cérnát, mint amivel eredetileg varrták a szoknyát.

A másik kötényből megmaradt ferde pántból varrtam meg a kötőket. Mert van egy másik félkész kötényem is. 

Egy kis vasalgatás és kész.

Már csak fel kell erősíteni a kötőket és be kell szegni az oldalát.
Na, itt jött az özönvíz és egy hét gályázás.
De most... az utolsó öltések és kész!

A romokat az asztalról még nem tudom eltakarítani... az a másik kötény még mindig félkész.